Nem tudjuk pontosan, mikor jött létre az asztrológia tudománya. Az azonban bizonyos, hogy az emberiséget a történelem kezdete óta lenyűgözik a csillagok. A CrÔ-magnoni időből származó csontleletek, amelyekre a holdváltozásokat vésték, azt sugallják, hogy már az emberi civilizáció hajnala óta vizsgáljuk a bolygók mozgását.
Az égbolt feltérképezése :
Érdemes eltűnődni azon, vajon az ősember kapcsolatba hozta-e a csillagállásokat az azokkal egyidőben bekövetkező földi eseményekkel. Cicero, a római szónok és államférfi, írásaiban utalt a hódító római seregek kezébe került babilóniai csillagászati feljegyzésekre. Azt állította, hogy ezek a bolygók pontos mozgását tartalmazó feljegyzések valószínűleg negyvenhétezer évre nyúlnak vissza. Egészen biztos, hogy már igen régen felismerték a nappal és éjszaka, az évszakok, az élet és a halál, a növényzet pusztulása és újrahajtása, a madarak költözése, az árapály és más jelenségek periodicitását. Valamilyen mértékig észlelniük kellett az égbolt hasonlóan ciklikus változásait is : a Nap és a Hold váltakozását, a Hold fázisait, a bolygók keltét és nyugtát, és a különféle csillagrajzok éves mozgását az égbolton. Az ősidőkben, amikor a földművelés és az állattenyésztés kezdődött, az emberek óhatatlanul szükségesnek érezték, hogy megjósolják az évszakok változását, és előre jelezzék az időjárási viszonyokat. A holdfázisok számolása és a Nap látható égi mozgása például képessé tette őket arra, hogy kiszámítsák az idő múlását. Végül aztán egy másik, akár helyes, akár téves összefüggést is felfedeztek. A napfogyatkozásokat, az üstökösök feltűnését és más visszatérő kozmikus jelenségeket földi katasztrófákkal hozták kapcsolatba, amilyen a pestis vagy az árvizek. Így minden bizonnyal igen nagyra becsülték azokat, akik képesek voltak előre jelezni az efféle égi események várható idejét, lehetővé téve a felkészülést a hozzájuk társuló, katasztrofális következményekre. Elképzelhető, hogy a bolygómozgások kezdeti megfigyelése az idők folyamán az együttállások alaposabb tanulmányozásához vezetett, amiből megszületett az asztrológia.
A tudomány elterjedése :
Általánosan elfogadott vélemény, hogy a mai formájában használatos asztrológia hat-nyolcezer évvel ezelőttről, Mezopotámiából származik. A kaldeusok és a babilóniaiak ismerték fel, hogy a bolygók mozgása és a földi események valahogy összefüggnek. A tanult, csillagászatban és csillagjóslásban jártas írnokok feladata volt, hogy naptári feljegyzéseket készítsenek, bejelentsék az évszakok kezdetét és végét, értelmezzék a változó csillagállások rejtett üzeneteit, és főként, hogy ezen megállapítások alapján királyukról és országukról jövendöljenek. Az asztrológiai tudás Mezopotámiából Egyiptomba, az ókori Görögországba és a Római Birodalomba került, innét vette át az ismert nyugati világ többi része. Éppenséggel a három királyok is három kaldeai csillagjós volt, akik az őket vezető csillagot követve eljutattak abba az istállóba, ahol a gyermek Jézus megszületett.
Asztrológia keleten :
Ugyanebben az időben a Kelet messzi országaiban, merőben eltérő földrajzi viszonyok között, az előzőektől függetlenül figyelték meg az égitesteket, készítettek naptári feljegyzéseket és tanulmányozták a bolygók előjelzéseit. Némely szaktekintély hovatovább úgy tartja, hogy a bolygóhatásokra alapozott jövendölés Kínában sokkal előbb alakult ki, mint Közép-Ázsiában és Európában. Nem vitás, az i.e. 2500 körül keletkezett kínai időszámítási feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a kínai bölcsek már jóval korábban átfogó csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és ekkoriban már igen jártasak voltak a csillagjóslás tudományában. Érdekes, hogy noha a keleti és a nyugati asztrológiai rendszer néhány elve alapvetően különbözik, kialakulásuk és fejlődésük láthatóan hasonló utat követett. Eredetileg az asztrológia tudománya mindenütt kizárólag az uralkodót és országát illető jóslásra szolgált.Csak évszázadokkal később vált a széles néptömegek jövendölési eszközévé.
Stonehenge :
Az i.e. 2500 körül épült Stonehenge valószínűleg egy óriási csillagvizsgáló volt. A kövek speciális csoportosítása lehetővé tette a megfigyelők számára, hogy felrajzolják a Nap és a Hold mozgását, és ezáltal előrejelezzék a csillagászati jelenségeket, beleértve a napfordulókat és különösen a napfogyatkozásokat, amelyekről úgy vélték, hogy balsorsot és szerencsétlenséget hoznak. Ez a körmönfont építmény bizonyítja, hogy Észak-Európa lakói ekkorra már fejlett csillagászati ismeretek birtokában voltak.
Csillagászat kontra csillagjóslás :
Mindkét tudomány elnevezése a ,,csillag˝ jelentésű görög ,,asztron˝ szóból származik, és mindkettő a naprendszerrel és az univerzumot alkotó csillagok állásával foglalkozik. A csillagászat (asztronómia) lényegében az égitestek matematikai összefüggését kutatja, míg az asztrológia azok jelentését és a földi életre tett lehetséges hatásukat vizsgálja. Kezdetben a két rendszer összekapcsolódott, egyiket sem tanították a másik nélkül. Valójában egészen eddig az évezredig egy magára valamit is adó orvos sem gyakorolta a hivatását mindkét tudományterületen való alapos jártasság nélkül, és addig nem is állt neki a beteg kezelésének, amíg át nem tanulmányozta születési adatait.
|