Nem tudjuk pontosan, mikor jött létre az asztrológia tudománya.
Az azonban bizonyos, hogy az emberiséget a történelem kezdete óta lenyűgözik a csillagok.
A CrÔ-magnoni  időből származó csontleletek, amelyekre a holdváltozásokat vésték, azt sugallják, hogy már az emberi civilizáció hajnala óta vizsgáljuk a bolygók mozgását.

Az égbolt feltérképezése :

Érdemes eltűnődni azon, vajon az ősember kapcsolatba hozta-e a csillagállásokat az azokkal egyidőben bekövetkező földi eseményekkel.
Cicero, a római szónok és államférfi, írásaiban utalt a hódító római seregek kezébe került babilóniai csillagászati feljegyzésekre.
Azt állította, hogy ezek a bolygók pontos  mozgását tartalmazó feljegyzések valószínűleg negyvenhétezer évre nyúlnak vissza.
Egészen biztos, hogy már igen régen felismerték a nappal és éjszaka, az évszakok, az élet és a halál, a növényzet pusztulása és újrahajtása, a madarak költözése, az árapály és más jelenségek periodicitását.
Valamilyen mértékig észlelniük kellett az égbolt hasonlóan  ciklikus változásait is : a Nap és a Hold váltakozását, a Hold fázisait, a bolygók keltét és nyugtát, és a különféle csillagrajzok éves mozgását az égbolton.
Az ősidőkben, amikor a földművelés és az állattenyésztés kezdődött, az emberek óhatatlanul szükségesnek érezték, hogy megjósolják az évszakok változását, és előre jelezzék az időjárási viszonyokat.
A holdfázisok számolása és a Nap látható égi mozgása például képessé tette őket arra, hogy kiszámítsák az idő múlását. Végül aztán egy másik, akár helyes, akár téves összefüggést is felfedeztek.
A napfogyatkozásokat, az üstökösök feltűnését és más visszatérő kozmikus jelenségeket földi katasztrófákkal hozták kapcsolatba, amilyen a pestis vagy az árvizek.
Így minden bizonnyal igen nagyra becsülték azokat, akik képesek voltak előre jelezni az efféle égi események várható idejét, lehetővé téve a felkészülést a hozzájuk társuló, katasztrofális következményekre.
Elképzelhető, hogy a bolygómozgások kezdeti megfigyelése az idők folyamán az együttállások alaposabb tanulmányozásához vezetett, amiből megszületett az asztrológia.

A tudomány elterjedése :

Általánosan elfogadott vélemény, hogy a mai formájában használatos asztrológia hat-nyolcezer évvel ezelőttről, Mezopotámiából származik.
A kaldeusok és a babilóniaiak ismerték fel, hogy a bolygók mozgása és a földi események valahogy összefüggnek.
A tanult, csillagászatban és csillagjóslásban jártas írnokok feladata volt, hogy naptári feljegyzéseket készítsenek, bejelentsék az évszakok kezdetét és végét, értelmezzék a változó csillagállások  rejtett üzeneteit, és főként, hogy ezen megállapítások alapján királyukról és országukról jövendöljenek.
Az asztrológiai tudás Mezopotámiából Egyiptomba, az ókori Görögországba és a Római Birodalomba került, innét vette át az ismert nyugati világ többi része. Éppenséggel a három királyok is három kaldeai csillagjós volt, akik az őket vezető csillagot követve eljutattak abba az istállóba, ahol a gyermek Jézus megszületett.

Asztrológia keleten :

Ugyanebben az időben a Kelet messzi országaiban, merőben eltérő földrajzi viszonyok között, az előzőektől függetlenül figyelték meg az égitesteket, készítettek naptári feljegyzéseket és tanulmányozták a bolygók előjelzéseit. Némely szaktekintély hovatovább úgy tartja, hogy a bolygóhatásokra alapozott jövendölés Kínában sokkal előbb alakult ki, mint Közép-Ázsiában és Európában.
Nem vitás, az i.e. 2500 körül keletkezett kínai időszámítási feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a kínai bölcsek már jóval korábban átfogó csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és ekkoriban már igen jártasak voltak a csillagjóslás tudományában.
Érdekes, hogy noha a keleti és a nyugati asztrológiai rendszer néhány elve alapvetően különbözik, kialakulásuk és fejlődésük láthatóan hasonló utat követett.
Eredetileg az asztrológia tudománya mindenütt kizárólag az uralkodót és országát illető jóslásra szolgált.Csak évszázadokkal később vált a széles néptömegek jövendölési eszközévé.

Stonehenge :

Az i.e. 2500 körül épült Stonehenge valószínűleg egy óriási csillagvizsgáló volt.
A kövek speciális csoportosítása lehetővé tette a megfigyelők számára, hogy felrajzolják a Nap és a Hold mozgását, és ezáltal előrejelezzék a csillagászati jelenségeket, beleértve a napfordulókat és különösen a napfogyatkozásokat, amelyekről úgy vélték, hogy balsorsot és szerencsétlenséget hoznak.
Ez a körmönfont építmény bizonyítja, hogy Észak-Európa lakói ekkorra már fejlett csillagászati ismeretek birtokában voltak.

Csillagászat kontra csillagjóslás :

Mindkét tudomány elnevezése a ,,csillag˝ jelentésű görög ,,asztron˝
szóból származik, és mindkettő a naprendszerrel és az univerzumot alkotó csillagok állásával foglalkozik.
A csillagászat (asztronómia) lényegében az égitestek matematikai összefüggését kutatja, míg az asztrológia azok jelentését és a földi életre tett lehetséges hatásukat vizsgálja.
Kezdetben a két rendszer összekapcsolódott, egyiket sem tanították a másik nélkül. Valójában egészen eddig az évezredig egy magára valamit is adó orvos sem gyakorolta a hivatását mindkét tudományterületen való alapos jártasság nélkül, és addig nem is állt neki a beteg kezelésének, amíg át nem tanulmányozta születési adatait.