Az ismétlődő bolygóállások megfigyelése révén az ősi kínai bölcsek kidolgoztak egy időszámítási rendszert. Alalpvetően a Hold fázisaira alapozták, de figyelembe vették a Jupiter és a Föld keringését is a Nap körül, és így hibátlan, ám bonyolult naptárat állítottak össze.

Később aztán a naptárat egyszerűsítették azáltal, hogy az éveket tizenkettes csoportokba rendezték, majd bevezették a tizenkét állatjegyet, amelyeknek nevét mindmáig hozzáfűzik az egyes évekhez.
A tizenkét év szigorú sorrendben követi egymást és periodikusan ismétlődik: Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya és végül a Disznó.
A kínaiak hite szerint az egyes évek eseményeit befolyásoló kozmikus vagy univerzális hatások sajátosan jellemzőek egy-egy tizenkét hónapos időszakra, így minden év különbözik az utána következőtől. Ezeket a hatásokat az év fölött ,,uralkodó˝ állattal jelképezik, tehát ha megismerjük a szimbolikus állatok természetét, némi képet kapunk arról, mit tartogat számunkra a következő év.
Hasonlóképpen érintenek minden azonos évben született embert is az éppen uralkodó hatások, ezért lesznek közös vonásaik és személyiségjegyeik, ugyanakkor élesen különbözni fognak az őket megelőző vagy követő évben születettektől. És mert tizenkét évente ugyanazok a tendenciák ismétlődnek, természetükben hasonlóak lesznek azokhoz, akik egyazon állatjegyben, de 12, 24, 36 vagy akár 144 év különbséggel születtek.